Az An-2

​A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Az An–2 (NATO-kódja: Colt) egymotoros, kétfedelű repülőgép, a második világháború után a Szovjetunióban, az Antonov Tervezőirodában (OKB–153) kifejlesztett szállító repülőgép. Eleinte a Szovjetunió, később Lengyelország és Kína is gyártotta. 2004-ig körülbelül 18 000 darabot gyártottak. Kezdetekben Annának becézték, Magyarországon az Ancsa név ragadt rá. Már a gyártás kezdetén sem számított korszerűnek (kétfedelű szárny, részben vászonnal bevont törzs stb.) Ennek ellenére a pilóták szerint az egyik legkezesebb repülőgép a világon. A gép mai napig a legnagyobb egymotoros, kétfedelű repülőgép.​

​

Történelme:

Egy új típusú repülőgép építése már az 1930-as évek végén foglalkoztatta a mérnököket. 1938-ban megépült egy LIG–10 típusjelzésű gép, azonban a sorozatgyártás nem kezdődött el. Ez a gép lehetett az ihletője Oleg Konsztantyinovics Antonov szovjet repülőgép-tervezőnek, aki 1946-ban egy a Szovjetunióban meghirdetett pályázatra, – melyet a Mezőgazdasági és Erdővédelmi Minisztérium hirdetett meg, elsősorban mezőgazdasági feladatokra szánt, könnyű szállítórepülőgép tervezésére – elkészítette terveit. A gép az SZH–1 (Szelszkohozjajsztvennij, vagyis "Mezőgazdasági") típusjelzést kapta és 1947. augusztus 31-én emelkedett először a levegőbe. A gépet áttervezték, innentől az An–2-es típusjelzést kapta. 1948-tól gyártották sorozatban. A törzs már teljesen fémépítésű, a szárnyak vászonborításúak. A következő évektől számtalan típusváltozat látott napvilágot, melyek alapjait a fenti gép szolgáltatta. A gépet a már említett 3 országban gyártották, temérdek országban ma is használják, felismerve a benne rejlő lehetőségeket úgymint ejtőernyőzés, szállítmányozás, sétarepültetés stb.



Műszaki adatok

Funkció teher- és személyszállítás
Személyzet 1 fő (pilóta)
Első repülés 1947. augusztus 31.
Gyártás 1947–2004
Gyártó Antonov, Szovjetunió, Lengyelország, Kína

​
Méretek
Hossz 12,74 m
Fesztáv felső 18,18 m
alsó 14,24 m
Magasság 4,00
Szárnyfelület 71,60 m² (mindkét szárnyat beleértve)

​
Tömeg
Tömeg 3450 kg
Terhelés 2050 kg
Maximális felszállótömeg 5500 kg
Teljesítmény
Hajtómű Svecov AS–62IR kilenc hengeres csillagmotor
Fogyasztás 120 – 200 liter repülőbenzin óránként
Teljesítmény 736 kW (1000 LE)

​
Jellemzők
Legnagyobb sebesség 258 km/h (1750 m-es magasságban)
Minimum sebesség 120 km/h (vízszintes repülésben)
Hatótáv 900 km 559 mérföld
Szolgálati csúcsmagasság 4400 m
Teljesítmény/Tömeg 0,28 LE/kg
Fegyverzet
Fegyverzet nincs fegyverzete

​

Tulajdonságok

Sárkány, futómű​

A szárnyak fesztávolsága különböző, (a felső hosszabb) szerkezetük teljesen fém, két főtartóval, vászon borítással. A csűrők, az oldalkormány és a magassági kormány mozgatása manuális, tolórudak és kábelek segítségével van megoldva. A fékszárnyak és a trimmek elektromos működtetésűek. A futómű hárompontos, farokkerekes, a kerekek nem behúzhatók.

​

Motor​

A gép mozgatásáról egy Svecov AS–62 típusú, kilenc hengeres, 29,87 literes űrtartalmú csillagmotor gondoskodik, melynek teljesítménye 736 kW (körülbelül 1000 Le). A motor fogyasztása 120 és 200 liter között mozog óránként, a repülési feladattól, terheléstől és a repülési magasságtól függően. A hajtóanyag 100-as oktánszámú, ólmozott repülőbenzin.

​

Üzemanyagellátás ​

A repülőgép ejtőtankos rendszerű, azaz az üzemanyagtartályok a felső szárnyakban helyezkednek el, jóval a motor síkja fölött, hármas csoportban a bal, illetve a jobb oldalon. A tartályok egyenként 200 literesek, így szárnyanként 600 liter, azaz összesen 1200 liter üzemanyag az egyszerre felvehető mennyiség. A tartályok közösítővel vannak ellátva, így vízszintes talajon leállított repülőgép esetében kiegyenlítődik az üzemanyagszint a tartályok között, illetve a közösítőszelepen keresztül a két szárnyban is. A pilóta repülés közben fogyaszthat csak a jobb, csak a bal, illetve mindkét tartálycsoportból közösen. Ha leszállás után nem egyenlő az üzemanyagszint a két szárnyban és vízszintes talajon áll a repülőgép, a kiegyenlítő golyós-szelep működésének jellegzetes kotyogó hangja hallatszik a gépből egy ideig az üzemanyag átfolyása miatt. Az üzemanyagszintre figyelni kell a következő repülés előtt, mivel a két oldal közötti eltérés nem lehet több 150 liternél.

​

Légcsavar​

A légcsavar fém, négytollú, állítható szögű, átmérője: 3,6 méter. A légcsavar kihajtása nem közvetlenül helyezkedik el a főtengelyen, hanem bolygókerekes, reduktoros megoldású. Az áttétel viszonya: 0,687 ami azt jelenti, hogy ennyiszer lassabban forog a légcsavar, mint a főtengely. A motor maximális fordulatszáma 2200/perc, a légcsavar ilyenkor 1510-et forog percenként, amely értéket nem szabad túllépni az igen hosszú légcsavarlapátok végeinek magas kerületi sebessége miatt. Az ilyen „hosszúlapátos” légcsavarral ellátott repülőgépek esetében a tervezés során külön odafigyelést igényel ez a szabály, miszerint a lapátvégek semmiképp nem léphetik át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart illetve a motort. A motor-főtengely és a légcsavar forgásiránya is, a pilóta felől nézve: jobb.

​

Hidraulika, olajrendszer​

A légcsavar szögállító hidraulikus, az olajrendszer kétkörös. A kisnyomású kör a motor kenéséért felelős, míg a nagynyomású kör a légcsavarszabályzót működteti. A szokásos kenőolajmennyiség 50 liter, de az olajtartályt maximálisan 85 liter olajjal lehet feltölteni. A motor jellegéből adódóan jelentős olajfogyasztással is számolni kell az üzemeltetés során.

A fedélzeti elektromos rendszer 24V-os, negatív testelésű. Az alkalmazott technikai megoldások és a repülőgép általános jellemzőinek ismeretében elmondható, hogy az üzemeltetés nagyon mostoha körülmények között is biztonsággal megvalósítható, de mindenképp felkészült és hozzáértő földi műszaki személyzetet illetve hasonlóan jól kvalifikált repülőszemélyzetet igényel. A gép repülését csak B kategóriás pilótajogosítvánnyal (szakszolgálati engedély, "szakszó") lehet végrehajtani, az érvényben lévő jogszabályok szerint.

​

Típusok​

A repülőgépet közel 20 féle típusváltozatban gyártották, fontosabb típusai:

• An–2T – az első sorozatgyártott változat, hadi és szállítási célokra
• An–2TP – 12 személyes utasszállító változat (1949)
• An–2TD – A 12 személyes deszant-változat ejtőernyős ugrásokhoz átalakítva. A legnagyobb példányszámban gyárott változat.
• An–2V (An–4) – hidroplán változat vízről történő üzemeltetéshez, nagyobb méretű légcsavarral
• An–2PP – az An–2V tűzoltó változata, 1240 liter oltóanyag-kapacitással (1964)
• An–2R - mezőgazdasági változat
• An–2M – a legelső T változat korszerűsített mezőgazdasági alváltozata
• An–2SZ – mentő változat egészségügyi felszereléssel
• An–2SZH – mezőgazdasági változat vegyszerszóró berendezéssel és tartályokkal felszerelve, módosított futóművel
• An–2K–NAK – tüzérségi tűzhelyesbítő repülőgép
• An–3 – a legutolsó továbbfejlesztett változat 1979-ből, TVD–10V légcsavaros gázturbinával felszerelve
• An–2M – lengyel hidroplán változat
• An–2F – fotófelderítő változat, 12,7 mm-es géppuskával és 23 mm-es gépágyúval felfegyverezve
• An–6 Meteo – meteorológiai felderítő repülőgép
• An–23A – hajtóművek légi teszteléséhez kialakított magassági repülőgép
• Jun–5 (J–5) – kínai licenc-változat, elsősorban szállítási célokra. 1957-től gyártottak An–2-eseket Kínában. Az évek folyamán több korszerűsített, egyedi igényekhez szabott változata is megjelent.
• Jun–5 (J–5D) – Kínai gyakorló-kiképző változat bombázó gépek pilótáinak kiképzéséhez
• Beijing–5 – 1987-ben kifejlesztett kínai változat (1987)
• Jun–5 (J–5B) – kínai gyakorló-változat

​

Alkalmazó Országok

A típust elsősorban a volt szocialista országokban alkalmazták teher- és személyszállítási feladatokra. Ma a világ számos országában megtalálható, nyugaton is.

Afganisztán, Albánia, Angola, Azerbajdzsán, Bulgária, Csehország, Egyiptom, Észak-Korea, Észtország, Etiópia, Fehéroroszország, Horvátország, Irak, Jemen, Kambodzsa, Kína, Kuba, Laosz, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Mali, Mongólia, Németország, Nicaragua, Oroszország, Románia, Szerbia, Montenegró, Szíria, Szlovákia Szomália, Szudán, Tádzsikisztán, Tanzánia, Tunézia, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Vietnam,

Magántulajdonban nyugati-európai országokban és Észak-Amerikában is üzemel.

​

​